A cs. és kir. Sajtóhadiszállás - KPQ

2017.01.29

A cs. és kir. Sajtóhadiszállás története és jelvény-tervezete

K. u. K. Kriegspressquartier abzeichenentwürfe


A Sajtóhadiszállás története

A Szerbiának átadott hadüzenet napján, 1914. július 28.-án Bécsben megalapították a cs. és kir. Sajtóhadiszállást (Kriegspressquartier - KPQ), melyet közvetlenül a vezérkari főnökség (Armeeoberkommando - AOK) hatáskörének rendeltek alá. A kezdetek viszont korábbra datálhatóak, a háború kitörése előtt már 5 évvel (1909-ben) felmerült az első gondolat a szervezet létrehozására.

A tudósítási helyszíneket (nevezhetjük tudósító irodának is) 15 külföldi és 16 belföldi (Ausztria-M.o.) "állomáshellyel" képzelték el (ebből 8 Ausztria területén, 8 Magyarország területén került elhelyezésre, illetve többek között Németoszágban, Olaszországban, Svédországban, Svájcban, Spanyolországban, Romániában, Hollandiában, Brazíliában és az Egyesült Államokban volt kihelyezett tudósító, összesen 48 fő, akik mindannyian le voltak ellenőrizve, és kétség sem férhetett a hűségükhöz, megbízhatóságukhoz).

A tényleges megalapításkor a Sajtóhadiszállás csak a haditudósító csoportból állt, de még az első évben megalapították a művészeti csoportot is, hogy a tudósítások mellett a művészek is megörökítsék a háború mindennapjait. Maximilian Ritter von Hoen tábornok (előtte ezredes) majd Wilhelm Eisner-Bubna vezérkari ezredes (Oberst d. Generalstabes) volt a Sajtóhadiszállás parancsnoka.

1914-ben mintegy négyszázan, a háború befejezése előtt 890-en dolgoztak itt (ebből 346 fő hadifestő), megszámlálhatatlanul sok újságcikk, képzőművészeti alkotás, fotó és kiállítás született a munkájuk nyomán.

A haditudósítóknak természetesen mindenütt ott kell lenniük, ahol a harctér legnagyobb eseményei zajlanak le, a Sajtóhadiszállás tehát mindig változtatta a helyét. A valóságban a tudósítók többnyire a frontvonaltól távol tartózkodtak, kozmetikázták az onnan érkező jelentéseket, utazásaikat szigorúan megszervezték, magánleveleiket is cenzúrázták, ahogyan persze a festőkét, fényképészekét is.

A festők által leadott vázlatokból, képekből, ha azokat a cenzúra megfelelőnek ítélte, kiállításokat rendeztek (1915-18 között 39 kiállítás), illetve a legkülönbözőbb formában sokszorosították őket - ezek a művek éppen olyan megtévesztő képet adtak az eseményekről, mint a korabeli filmhíradók, amelyeknél gyakran a frontvonaltól távol játszatták el a bakákkal a szuronyrohamot.

A Sajtóhadiszállás később egyre kiterjedtebb, többször átalakított szervezettel rendelkezett, 1917-ben a "sajtó egyenértékűvé vált a propaganda fogalmával".

A KPQ 1917-ben 12 csoportra tagolódott:

  • parancsnokság
  • cenzúracsoport
  • belföldi csoport
  • külföldi csoport
  • propagandacsoport
  • sajtócsoport
  • művészeti csoport
  • fényképrészleg
  • filmrészleg
  • I(talien)-részleg
  • haditudósító csoport
  • adminisztrációs apparátus

Az újságok munkatársainak többsége felmentést kapott a katonai szolgálat alól, illetve többük a Sajtóhadiszálláson kapott beosztást (természetesen voltak közöttük tartalékos tisztek is, nem mindenki volt civil). Köztük voltak olyan ismert írók, mint például Molnár Ferenc (Az Est). A művészeti csoportnak dolgoztak pl. Mednyánszky László és Rippl-Rónai József, Nagy István vagy Vaszary János festőművészek is. A zenei csoportba beosztott magyar zenészeket Bartók Béla és Kodály Zoltán irányította.

A filmesek szintén a Sajtófőhadiszállás alá voltak beosztva. A mozikban rendszeresen mutattak be képkockákat a háborúból, a magyar és német filmeseknek inkább csak a hátravont csapatokat és a csata utáni hadszíntér pusztulását sikerült filmre venni, és a nagyméretű, lomha masinákkal a lövészárkokat sem igen tudták bemutatni. A Sajtóhadiszállás filmesei készítették Károly király koronázásáról is a filmhíradót. Ám ezeknek a filmeknek csak egy töredéke maradt fenn: sok-sok tekercs, amely túlélte a gondozatlanságot és a II. világháborút, a Rákosi-korban a körömlakkgyártás áldozatául esett....

A harctéri (amatőr) fényképek egy részét Magyarországon a Hadifénykép Kiállításon tekinthette meg az érdeklődő közönség.

Havi jelentés a KPQ kül- és belföldi tevékenységéről

Anekdota

"Most már lőhetnek...köszönöm! "

Mednyánszky László front-életéhez egyébként számos anekdota kapcsolódik.

Íme, az egyik:

"A háború vége felé hosszú hónapokat töltött az olasz fronton, nem hátul, a törzsnél, hanem, az első vonalban, gyakran a legvadabb ágyú-és puskapárviadal közepette. Jellegzetesen nyurga figuráját, kackiásan felcsapott huszársapkáját a front mind a két vonalán jól ismerték.

Igen: a frontnak mind a két oldalán, hiszen az olasz arcvonal egyes részein kavernák, lövészárkok aránylag közel voltak egymáshoz, s az olaszok is rokonszenves érdeklődéssel figyelték a művészt, aki ihletett hévvel, a munkától elragadtatva készítette rajzait, vázlatait, és egy-egy sziklaoromra kitelepedve, fittyet hányt a fütyülő golyóknak.

Történt pedig, hogy az olasz oldalon támadásra készülődtek. De mielőtt a Doberdó tájainak egyik hírhedett pergőtüzét megindították volna, a tüzérségi megfigyelőben gubbasztó olasz katona észrevette a nyugodtan rajzoló Mednyánszkyt.

A művészet iránt érzett tisztelet és lelkesedés kissé túllódította az olaszt a fegyelmi szabályzaton, mert kezéből tölcsért formált, és harsány hangon átkiáltott a magyar vonalba:

- Öreg festő, menjen hátra, mindjárt tüzelünk...!

Mednyánszky barátságosan visszaintegetett, és teli torokból, szép olasz szóval válaszolt az ellenséges hadfinak:

- Grazie mille, uraim! Icipici kis türelmet kérek, una piccola pazienza...Néhány vonás csak...mindjárt befejezem a képet...Így...Most már lőhetnek...köszönöm!"

Jelentés a KPQ művészeti csoportjának fejlődéséről 

A meg nem valósult KPQ jelvény

A Sajtóhadiszállás művészei furcsa átmenetet képeztek a civil és a katonai élet sajátosságai között. Civilként engedélyezték nekik, hogy tiszti zubbonyt viseljenek (Offiziersblusen), de legénységi sapkát (Mannschaftskappen) kaptak fejfedőnek, illetve egy sárga-fekete színű karszalagot kellett viselniük a zubbony bal ujján, PRESSE, majd KPQ betűkkel.

A művészekben felmerült az igény, hogy megkülönböztessék magukat a "szürke" tömegektől, jelezzék a hadseregen belüli hovatartozásukat egy finomított formában, de ennek a tervei furcsa módon csak a háború vége felé körvonalazódtak, annak ellenére, hogy a KPQ munkatársai sok csapatjelvény, sapkajelvény tervezésében vettek részt.

A KPQ pályázatot hirdetett ki egy saját jelvényre 1918. szeptember 20.-án.

16 rajz érkezett be, ebből 11 megmaradt az utókornak is. A tervezett jelvény fekete alapon arany betűkkel készült volna el ("Auf schwarzem Samt in Gold gestickt"), de a háború hamarosan bekövetkező szomorú végkifejlete ezt megakadályozta.

1918. december 15.-én a KPQ minden csoportját feloszlatták.

Írta: Á I

A KPQ portréfotói

Források

  • http://wk1.staatsarchiv.at/
  • http://epa.oszk.hu/
  • http://www.huszadikszazad.hu/
  • http://mtmi.hu/
  • http://mno.hu/
  • http://haditudosito.gportal.hu/
  • http://www.bildarchivaustria.at/
  • https://www.eszakhirnok.com/
  • https://de.wikipedia.org/
  • http://www.hgm.at/
  • http://www.netextra.hu/
  • http://24.hu/
  • http://mult-kor.hu/
  • Österreichische Nationalbibliothek