A Szociális Missziótársulat

2017.04.06

Szociális Missziótársulat

-

Societas Missionis Socialis 1908.11.19. - 1950.09.07., 1989 -

A Szociális Missziótársulat a századelő katolikus nőmozgalmaiból, a Nővédő Egyesületből és a Patronázs Egyesületből nőtt ki, az első női szerzetes kongregációként.

Farkas Edith (1.) alapította 1908. november 19.-én, az első jelöltek november 19.-én foglalták el otthonukat az Elnök utcában, amelyben az Alapító Főnöknő által 1907-ben megszervezett Fogház misszióból kikerült leányok is hajlékra találtak. Az alapításban fő támogatója Prohászka Ottokár (2.) székesfehérvári püspök volt. Az alapító felismerte, hogy a polgári társadalomban megváltozott a nők helye és szerepe, és a problémák megoldására már nem elégségesek a hagyományos jótékonysági eszközök.

Prohászka Ottokár és Farkas Edith
Prohászka Ottokár és Farkas Edith

A missziótársulat célja

Az egyház szolgálata katolikus szellemben megszervezett szociális munkával, a társadalom egyes rétegeinek közelítése egymáshoz, az értelmiség, illetve a gazdagabb rétegek érdeklődésének fölkeltése a szociális munka iránt, ezáltal szervezett, intézményes keret biztosítása a katolikus szociális tevékenységnek.

A Missziótársulat főbb tevékenységi körei közé tartozott különböző missziósházak, iskolák, napközi otthonok, népkonyhák, árvaházak működtetése, lelkigyakorlatok szervezése, szociális és vezetőképző tanfolyamok megszervezése (Bethánia menhely, Szikszó Anyaház, Bethánia gyermekotthon, Nővédelmi Hivatal).


Jelvényeik

A beltagoknak kék zománcos missziós kereszt, egyik oldalán a "SM" monogram, másikon: "Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek."

Láncon, nyakban hordva viselik, illetve jelvény változata is ismert, jelzett Morzsányi.

Beltag
Beltag

Kültagjaiknak azonos kinézetű, de zöld zománcos keresztet kapnak, gyártójel nélküli.

Kültag
Kültag

Országos Szervezet 1917, jelzett Morzsányi, mérete: 30 x 24 mm.

Országos Szervezet 1917
Országos Szervezet 1917

Asszonyszövetség, jelzés nélkül.

Asszonyszövetség
Asszonyszövetség

Leányegyesület, jelzett Morzsányi.

Leányegyesület
Leányegyesület

Ifjúsági tagozat, a zománcozott jelzett Morzsányi, másikban nincs jelzés.

Ifjúsági
Ifjúsági

A missziós nővérek (beltagok)

Fél vagy 1 évi jelöltség után 1 évig zárt novic-ban éltnek, majd 3 évig évenként, azután 3 évre szóló, végül örök fogadalmat tesznek. Közösségben élnek, felvételüket 16 és 30 éves koruk között kérhették. Öltözetük egyszerű fekete ruha zárt zubbonnyal, bokáig érő szoknyával. Utcára sima, fekete kalapon kék fátyolt viseltek.


Kültagok

20 éven felüli világi nők voltak, 2 tag ajánlásával kérhették felvételüket. Fél vagy 1 évi jelöltség után kültagfogadalmat tettek, ezután megkapták a "SM" jelvényt és keresztet. Gyűjtéseknél, gyűlések rendezésében segítettek, irodai munkát vállaltak. Minimális tagdíjat fizettek. A kültagság, mintegy harmad-rendként, összekötő szerv volt a beltagság (nővérek) és az országos szervezeti tagság között. Az Országos Szervezet a külső, alkalmi, intézményen kívüli szociális munkát végezte.

Kültag fogadalomtétel
Kültag fogadalomtétel
Kültag kézikönyv
Kültag kézikönyv

A Missziótársulat hivatalos lapja 1912 - 1914 között az Értesítő, 1915-1918 között  A Keresztény Nő, 1918-1922 között a Magyar Nő, 1923-25, 1928-1944-ig a Keresztény Nő lap volt.


Az első világháborúban

A háború alatt Székesfehérváron, Szikszó és Sarkadon hadi betegápolást végeztek, Budapesten hadi fehérnemű-varrodákat létesítettek (3.), szervezetei útján Budapesten és vidéken Nővédelmi Hivatalokat, Napközi Otthonokat, népkonyhákat állítottak fel. A kékfátyolos nővérek öt hadikórházat vezettek, ahol a kültagokkal együtt nemcsak ápolták a betegeket, hanem szociális szempontból is gondozásba vették őket, a nagy sikerrel működő kórházmisszió 7 fővárosi és 22 vidéki kórházban működött (4.). 1915-ben a Hadiárvák Bizottságának megalapítása (5.). 1916-ban a vidéki szervezetek segítségével nagyarányú gyermeknyaraltatási akció következett. 1917-ben a nővérek veszik át a budapesti Mária Mercedes (átmeneti leány) Otthon irányítását, az Országos Hadsegélyező Bizottság adományaiból és az Ottokár Hadiárvaház Bizottság kétévi gyűjtőmunkájának eredményeképpen a Pilis hegységben (Pomáz és Csobánka községek határában) megalapították az Ottokár Hadiárvaházat (6.) 80 gyermek részére. 1918-ban az erdélyi menekülteket (7.) segélyező akciókban dolgoztak a Missziótársulat nővérei.

A kommün alatt kertészeti munkákkal tartották fent magukat a nővérek. (8.)


A háború után

A két háború között a létszám rohamosan nőtt, különböző missziókat vitt végbe a tagság.

1923-ban Farkas Edith új szabályzattervezetet mutatott be a közösségnek, ennek okán összesen 29 nővér elhagyta a Missziótársulatot (9.), ők alapították a Szociális Testvérek Társaságát (10.), így a kiinduló szervezet két ágra szakadt.

Farkas Edith a modern technika vívmányait is belekapcsolta missziós munkájába és 1926-tólkezdve a rádiót is felhasználta a Szociális Missziótársulat szolgálatára.

A Budapest II. Rádióállomáson küldte szét az országba missziós rádióüzeneteit, amelyek hazánk legelrejtettebbzugába is eljutottak és az elszakított területen élő magyar nővilágot is megerősítették hazafiasöntudatában és szociális hitvallásában.


Farkas Edith kitüntetései

Nem csak a nyilvánosság vette tudomásul és csodálta meg munkásságát, az állam, a székesfőváros, a hatóságok, a társadalom is elismeréssel hódoltak felbecsülhetetlen szolgálatainak. E hódolat kézzelfogható bizonyítékait kitüntetéseiben látjuk.

Farkas Edith kitüntetésekkel
Farkas Edith kitüntetésekkel

I. Ferenc József 1907-ben az "alapítványi hölgy" és az ezzel járó "méltóságos" címet adta neki (Gráci nemes hölgyalapítvány). Őszentsége X. Pius pápa a "Pro Ecclesia et pontifice érdemkeresztjét" küldte neki 1911-ben. IV. Károly királytól a világháború alatt a Polgári Hadi Érdemkeresztet kapta meg. Utolsó kitüntetésének ideje 1933, ekkor tűzte mellére Horthy Miklós kormányzó a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.

Farkas Edith kitüntetéseinek egy része
Farkas Edith kitüntetéseinek egy része

Farkas Edith szerény és alázatos lelkületére utal az, amit egykor életrajzának írójának mondott: "A kitüntetéseknek mindig örvendtem és azokat mindig becsültem, mert tudtam,hogy az adományozók főleg alapításomat, a Szociális Missziótársulatot akarják kitüntetni. Legszívesebben azonban csak egy keresztet hordottam: a Szociális Missziótársulat kék keresztjét."

A Missziótársulat 1932-ben végleges egyházi jóváhagyást nyert.

Farkas Edit 1942-ben bekövetkezett halála fájdalmasan érintette a nővéreket, de lankadatlan erővel haladtak tovább az általa mutatott úton.


A második világháborúban

Budapest ostromakor (1944-45) a nővérek segítették a sebesülteket, a haldoklókat az ostromlott fővárosban, eltemették a halottakat, száznál is több hajléktalan gyermekről és felnőttről gondoskodtak (11.) illetve légvédelmi szolgálatot is biztosítottak. Az anyaház pincéit megnyitották a bombázások elől menekülőknek (összesen több mint 100 embert, gyereket és felnőttet helyeztek el). Nap-mint nap több mint 100 emberre főztek (hogy miből, az a ma napig csodaszámba megy), alkalmanként egy-egy lovat leöltek, az volt a hús. A nővérek közül egyik-másik vidékre járt, hogy élelmet tudjon szerezni. Amikor a városi vízellátás megszűnt, akkor az épület udvarában lévő kútból vizet osztottak, halottakat eltemették (63 sír volt az épület kertjében). 1945. január 29-én éjjel egy órakor Buda ostromakor a Krisztina körúton lévő anyaházi kápolnát rommá lőtték. Az ostrom idején sokat nehézséget éltek át a nővérek, közülük senki sem halt meg, sőt az oroszok erőszakoskodását is csodával határos módon megúszták.

A harcok után az első megválasztott kormány köszönettel igazolta a szerzetesi munkát.

Könyv is jelent meg a nővérek ostrom alatti életéről:

Könyv
Könyv

A háború után napjainkig

Az 1950-es években az úgynevezett "szétszóratás" a Missziótársulatot sem kerülte el, amikor a regnáló hatalom feloszlatta a magyarországi szerzetesrendeket, a nővérek, közel 200-as összlétszámmal, ezen vészterhes időkben kántorként, hitoktatóként, más kórházakban ápolónőként, iskolákban és óvodákban végezték rejtetten missziós hivatásukat.

A rendszerváltás (1990) után újjáéledt a Missziótársulat, hatalmas szervező munkával a "szétszóratásból" egy helyre (Kis-Sváb-hegy) költözött nővérek folytatták a szervezet működtetését. Beindult a közösségi élet, új tagokkal, kültagokkal bővült a tagság, engedve az új idők szükségszerűségeinek, ismét óvodák, szakiskolák, krízisotthonok, anyaotthonok és időskorúak részére tartós bentlakásos ápoló-gondozó otthonokat létesítettek, melyeket a mai napig kitartó munkával, hittel és szeretettel működtetnek.

Szent Benedek szellemiségét követve karitatív és oktatási munkát végeznek mind a mai napig, 2006-ban 29 nővére és 100 kültagja volt a Missziótársulatnak.

"Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek."

Összeállította: Á I

Jegyzetek

(1.) Farkas Edith:

Farkas Edith Budapesten született (1877. február 16-án). Ősmagyar, régi nemesi család sarjadéka volt. Édesatyja, Farkas Jenő, a miniszterelnökségen, mint miniszteri tanácsos állott a magyar királyi kormány szolgálatában. Nemes lelkű édesanyja Kunze Mária volt, akinek családfája szintén messze századokra nyúlik vissza. Farkas Edith serdülő leány korában a következetes cselekedet embere volt. A szegényeket felfedezni, a nyomorral megismerkedni, azonos volt nála a karitatív munkával és megsegítő cselekedettel. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy korán belépett a Szent Erzsébet Egyesületbe és buzgón látogatta, vigasztalta és ápolta a szegényeket.

Életrajza bővebben itt:

Udvardy Tamás: doktori disszertáció: II. fejezet 1. "Sajátos élet: Farkas Edit" pontjában.

(2.) Prohászka Ottokár: http://hu.wikipedia.org/wiki/Proh%C3%A1szka_Ottok%C3%A1r

(3.) Hetente (!!) a Szociális Missziótársulat varrodáiban 10.000 (!!) katonainget készítettek. A kisebb ruhadarabok készítésében még a gyermekek is részt tudtak venni. "A társulat összes intézményeiben, szervezeteiben mindenki, még a legkisebb növendékek is versenyeztek, hogy ki tud többet kötni-varrni a harctéren küzdőknek." A háború végén a tömegmunka csökkenésével a varrógépeket az alapító főnöknő rendelkezése alapján, szegény családokhoz helyezték ki, akiknek ez a létfenntartásukatjelentette. A bérmunkát tisztességesen megfizették. A háború utáni években ismét megnőtta kereslet a ruhaneműkre, és tömeges megrendeléseket kaptak (az államtól, vagykülönböző hivataloktól: kórházak, tűzoltóság, intézmények) a varrógépeket ismét a Társulat épületeiben helyezték el, sőt a Krisztina körúton ruhaszalont, kötőműhelyt és fehérnemű varrodát állítottak fel, és nagy számban foglalkoztatták a szegényasszonyokat.

(4.) A Szociális Missziótársulat - bár nem betegápolásra alakult, de a világégés idején ideiglenesen - a gyógyítást és kórházirányítást is felvette a programjába. Szükség volt rá. Szikszó 46 sebesült számára adott helyet. Almássy Dénesné kültag felajánlotta Bihar megyei Sarkadon a birtokát, ahol 40 ágyra rendeztek be katonai lazaretet és vezettek. Székesfehérváron a Missziótársulat házába 25 sérült katonát fogadtak be, ezen kívül a városban még két kórházat tartottak fenn. Ez a munkásságuk ideiglenes jellegű volt, de nagy szükségét látták, ezért szívesen végezték. Az ápolási feladatok mellett megszervezték a gyógyintézetekből kikerült betegek további gondozását és elhelyezését is. Arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a halálos betegek eltemetéséről is megfelelően tudjanak gondoskodni. A fizikai fogyatékosoknak, végtagvesztetteknek rehabilitációs tréninget indítottak, szervezett rekreációt nyújtottak, azzal a reménnyel hagyhatták el a kórházakat, hogy ők nem a társadalom számkivetettjei, hanem rehabilitációs képzésük által képesek a létfenntartásukhoz szükséges feladatokat önállóan is elvégezni.

(5.) A háborúban minden egyéb lehetséges módon is támogatni kívánták a hadiözvegyeket és árvákat. Hatalmas gyűjtőakciókat szerveztek, a gyógynövény-gyűjtésbe is bekapcsolódtak. Erről szintén a Társulat folyóiratából értesülünk: " A gyógynövények gyűjtése továbbra is jól jövedelmeztethető. Ezt a Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatala által felállított Gyógynövény Szakosztály irányítja. Füzeteivel, repülőlapjaival rajzban, írásban ismerteti a gyógynövényeket. A gyűjtések fellendüléséről első évben 20.000 (1915) másodikban 60.000 legutóbb 100.000 korona jutott a hadiárvák és özvegyek részére, mint tiszta jövedelem."

(6.) 1917-ben nyitották meg az Ottokár Hadiárvaházat Csobánkán. Az egyre nagyobb számú apátlan, anyátlan árva nyomorát látva a társulat Hadiárva Szakosztályt nyitott (1915). Két év alatt (1915-17) a Károlyi u. 14. alatti irodában 2166 hadiárva ügyét karolták fel és 70.992 korona adományt fordítottak segélyezésükre. Az akció-szerű munka intézményt kívánt. A Hadiárva szakosztály folyamatosan dolgozott azon is, hogy hadiárvák számára nevelőotthont teremtsen, amit a nagy püspökről neveznek el. A cél megvalósítása érdekében a magyar társadalomhoz fordultak, hogy a cél megvalósulását anyagilag segítsék elő. Rákosi Jenő felhívásában felszólította a magyar közönséget egy hadiárvaházra való adakozásra. A felhívás lelkes visszhangot keltett. A gyűjtőmunka titkári és szervezői tisztségét Prohászka Ottokár egykori tanítványa dr. Némethy Ernő tabáni káplán látta el. A szeretetadományokat a Pesti hazai Első Takarékpénztár (Egyetem u. 2. IV. ker) vagy az Ottokár Hadi Árvaház (O. H. A.) igazgatósága (Pomáz pest megye) vette át és nyugtázta. Az Ottokár hadiárvaház hosszan töltött be nevelőotthon szerepet. 1946-ban államosították, utána néhány éven keresztül üresen állt, végül 1950-től Állami Gyógypedagógiai Intézet foglalta el. Mivel az állagmegóvással nem foglalkoztak - pénzük sem volt rá - használhatóságának élvezhetősége erősen csökkent. A rendszerváltozás után a Missziótársulat az épületegyüttest visszaigényelte, ami 1999-ben került ismét a nővérek tulajdonába.

(7.) Az Erdélyi akció 1918-ban volt. Az Erdélyben lévő nyomor és az onnan menekültek kötötte le nagy részben a Társulat energiáit. A nővérek nekik gyűjtöttek élelmiszereket és ruhaneműt. Az erdélyi gyermekeket több hónapon keresztül családoknál helyezték el, ahol élelmezést és egyéb segítséget kaptak. Országos összefogást indítottak annak érdekében, hogy az erdélyiek helyzetét megkönnyítsék.

(8.) Az új rendszer megszűntette a hitoktatást, sőt a kórházakból is kiűzték a lelkészeket, mondván: "a proletárdiktatúra most felszabadítja a betegek gúzsbakötött lelkét." Nem maradhattak az apácák sem a kórházakban, akik a kommunisták szerint vallásos mesékkel bódítják a kórházak szomorú népét ahelyett, hogy a betegeket gondozták volna. Az apácák közül csak azok dolgozhattak tovább, akik levetették rendi ruhájukat, és mint világi ápolónők hajlandók voltak lelkiismeretes betegápolásra. A rémuralom alatt senkinek nem lehettek saját tárgyai, hiszen magántulajdont senki sem birtokolhatott. A Szociális Missziótársulat, az eszközeik megmentése érdekében, földműves termelőszövetkezetet hozott létre, a 11. számú Mezőgazdasági TSZ-t. A termelőszövetkezetnek lehettek szerszámai, így ide mentették át, amit lehetett. A nővérek, mint termelőszövetkezeti tagok művelték a földeket, sőt még a kapucinusok kertjét is.

(9.) Slachta Margit és további nővérek, többek között az elsőnek csatlakozott szerzetesek, elhagyták a Missziótársulatot. Új szerzetesrendnek, a Szociális Testvérek Társaságának lettek a tagjai. A szétválás több okra is visszavezethető. Ellentétet okozott a különböző uralkodói személyek iránti szimpátia: Horthy irányzatának elfogadása, vagy a legitimista, IV. Károly király támogatottsága. A főnöknő Horthy fővezért pártolta, míg Slachta Margit IV. Károlynak volt a híve, parlamenti felszólalásai között is kiállt a királyság intézménye mellett. Nem volt teljes egyetértés a politikai szerepvállalásból történő kivonulás, vagy folytatás között. Nehézségek mutatkoztak egyes személyekre vonatkozó dispoziciók alázattal történő elviselésében, továbbá a belső szabályzatban történő változtatások elfogadásában is. Farkas Edit és Slachta Margit egyénisége is vezetésre termett, e két fontos személy között sem valósult meg a teljes összhang.

(10.) Kékek és szürkék: A Szociális Missziótársulat nővéreit legtöbbször "kékek"-nek nevezték, kék kereszt és kék fátyol alapján. A Szociális Missziótársulatból kilépett szerzetesek 1923-ban Slachta Margit köré csoportosultak, aki megalakította a Szociális Testvérek Társaságát. Az apostoli életű társaság szerzetesei, az addigi kék ruházatot szürkére cserélték - ennek alapján őket szürkéknek nevezték.

(11.) A Missziótársulat feladatai is az új helyzethez igazodtak. Az I. világháborúban nyújtott szolgálataikhoz hasonlóan betegápolás (7 általános kórházban, 2 katonakórházban és 18 megyei kórházban szolgáltak a Társulat tagjai és önkéntesei), programszervezés, családok felkarolása, élelemosztás váltak a legsürgetőbb tevékenységekké, amit kiegészített a légoltalmi szolgálat, temetés és menhelybiztosítás. Minden téren igyekeztek a rászorulók segítségére lenni. A kitelepítetteket is felkarolták, szükséglakásokat juttattak részükre, családi élet kezdéséhez nélkülözhetetlen felszereléseket ajándékoztak, élelmet szállítottak gyermekeket pártfogásukba vették. A szociális Missziótársulat jómódú kültagjai gyakran szállást adtak a szegény családoknak.

Források

Források és jegyzetek linkje, Google Drive:

https://drive.google.com/file/d/0B0JafqrR0drRbi1IMTRmZkJBRkE/view?usp=sharing 

  • Udvardy Tamás: doktori disszertáció: "A Szociális Missziótársulat alapításának előzményei és fejlődése eredeti forrásművek és folyóiratok tükrében", 2014.
  • https://www.htk.ppke.hu/uploads/File/disszertaciok/doktori_Udvardy_vegso.pdf
  • http://szocmissz.hu/nyitolap.html
  • A bel és kültag keresztek, Asszonyszövetség, Ifjúsági jelvény, összkép, fogadalom tétel, Szabályzatkönyv képeit készítette és a tárgyak tulajdonosa: Kováts Ferenc, köszönet Neki a segítségért!
  • Orsz.Szerv. 1917 jelvény és a Polgári Hadi ÉK + MÉR lovagkereszt saját darabok
  • Könyv: ISBN: 978-963-662-719-5
  • Aukciós oldalak