Vivát! Vivát! Vivát!

2017.01.15

Vivát! Vivát! Vivát!

A KFA (Osztrák Hadsegélyező Hivatal) 1916-os katalógusát böngészve, az V. fejezetben a "Vivát szalagoknak (Vivatbänder)" nevezett kiadványokkal találkoztam, mely tárgyak létezése eddig is ismert volt előttem, tudva, hogy ezeket a színes textil-selyem csíkokat árusították és gyűjtötték a háború alatt. Meglepett, hogy egy teljes fejezetet szenteltek az akkori kiadók ennek az emléktárgynak, és ez felkeltette az érdeklődésemet. Meglepő módon egy összefoglaló információhalmazt nem találtam sehol róluk, ezért belevetettem magam a kutatásba...

A szalagok eredete, a német kezdetek és a világháború

Bár az osztrák szalagok állnak az érdeklődésem középpontjában, a német és egyéb szalagok megismerése nélkül nem lehet teljes a kép.

A szalagok eredete a 18. századra, Németországba vezethető vissza. Az 1720-as években készítettek először színes szalagokat ünnepi jelleggel, a szalagokat akkor még ruhára erősítették fel. Ünnepek alkalmával, esküvőkor, keresztelőkor, rendezvények, évfordulók megünneplésekor színes szalagokkal díszítették a ruházatukat a résztvevők, utána a selyem szalagokat emlékként eltehették.

Az 1740-80-as években már nem csak a helyi, illetve családi, hanem lényegében minden eseményt megörökítettek emlékszalagokon, például háborúkat, békekötéseket. A szalagokat már nem csak ruházatra, hanem oldalfegyverre, sapkára, botra, övekre kötöttek fel a német nyelvterületen. A magyar múltban is találkozhatunk hasonló felszalagozással, katonasághoz bevonuláskor, esküvőkor és egyéb népi eseményeken is találkozhatunk a jelenséggel, nem áll olyan messze tőlünk sem ez a "szalag-divat", bár kikopott a hagyományokból. Bizonyos részei a mai napig megmaradtak, például a ballagáskor a "szalagavató" megtartása. De térjünk vissza a Vivát szalagokhoz.

Az emlékszalagok kibontakozását a napóleoni háborúk időszaka hozta el. 1813-ban több olyan akció indult el, amelyet az első világháborúban ismét életre hívtak. Megjelentek az üdvözlő funkciót betöltő darabok is. 1913-ban, a Napóleon elleni győzelem 100. évfordulójára egységes, és országosan terjesztett emlékszalagok kiadásának gondolata merült fel. Gustav Gotthilf Winkle javaslatára, vivát szalagot adtak ki a lipcsei csata évfordulóján, de készült szalag II. Vilmos császár 25 éves uralkodásának emlékére is.

1914-ben a háború kitörésekor G. G. Winkle több lelkes embert maga mellé gyűjtve Berlinben létrehozott egy 4 tagú bizottságot, mely felkarolta az előző századi szalagakciók ötletét. A bizottság két tagja is a Vöröskereszt elnökségi tagja volt, ezért a szalag akció összefonódott a segélyezés, hadsegélyezés témakörével. A bizottság hármas feladatot látott el, ők választották ki a szalag grafikáját megtervező művészeket, gondoskodtak az előállításról és a terjesztésről.

A szalagok árusításából befolyt összeget egy kórházvonat finanszírozására fordították. 1916 végére már 92 féle szalagot lehetett gyűjteni, 50 pfenniges darabáron. A szalagokat komplett gyűjteményként is árusították. 1916-ban források szerint 150.000 darab szalag került eladásra. 1917-es év megtorpanást jelentett a szalagok terjesztésében (a német és az osztrák kiadóknál is), mert a háború alakulása arra engedett következtetni, hogy nem olyan egyszerű a győzelem, nem volt mit ünnepelni, illetve a lakosság jótékonykodásra fordítható pénze rohamosan fogyott, a megélhetés mindennapi gondjai kerültek előtérbe.

A vivát szalag gyűjtemények könnyebb kezelhetősége érdekében a berlini kiadó, az Amsler & Ruthard Verlag készített egy albumot "Vivatbänder großer Zeit" címmel, melyben gyűjthető és tárolható volt a teljes szalag gyűjtemény. A háború végén behajtható füllel záródó, hímzett "Vivat" feliratú tokban árusították az albumot.

A háború vége felé felbomolhatott a kiadó, a bizottság és a Vöröskereszt közötti együttműködés, mert a szalagokon kitakarásra került a "Vöröskereszt" felirat.

A sikeres német szalag akciók hatására már a háború elején a Monarchiában is megtervezésre és kiadásra kerültek különböző győzelmi szalagok. Igaluban (ma Csehország, Jihlava) a városi hadsegélyezés és a csendőrség segélypénztárának javára adtak ki először ilyen szalagokat. Linz városában a Deutschen Volksbund árusított selyemszalagokat, 80 filléres áron, a befolyt összeget a Hadigondozó Hivatalnak ajánlották fel.

A KFA vivát szalagjai

A helyi sikereken felbuzdulva a cs. és kir. Belügyminisztérium (osztrák) Hadsegélyező Hivatala (KFA), a Hadigondozó Hivatal, a bécsi művészek által alakított hadsegélyező bizottság saját gyártású és kiadású szalagok terjesztésébe kezdett. A kiadónak a jótékonykodás mellet az elterjedt, giccs kategóriába tartozó tárgyak visszaszorítása is céljaik között volt, a motívumok művészi leképezése jelentette a különlegességét ezeknek a szalagoknak. (A KFA által terjesztett emléktárgyak nagy részét a kor neves művészei készítették, emlékérmeknél például Neuberger, Hartig, Marschall, Thiede, Kautsch munkáival találkozhat az érdeklődő.) A gyártással, terjesztéssel is munkahelyeket teremtettek, enyhítve a megélhetési gondokat, a befolyt összeget jótékonykodásra használták fel.

A szalagok nagy részén felfedezhető a szecesszió motívumvilága. (Amely amúgy is nagy kedvencem, akár az építészetben, akár a grafikában, mint pl. Alfonz Mucha, Gustav Klimt, Rippl-Rónai...)

A szalagok témája folyamatosan visszatükrözte a hadi helyzet változását. Az érdeklődők különböző katalógusokból tájékozódhattak a szalagokról, egy ilyen katalógus az előszónál említett KFA 1916-os katalógusa is. Az 1915-ös KFA katalógusban, a II. Fejezetben még csak a fejezet egy részeként kerül ismertetésre a vivát szalagok színes világa, 30 darabszámos kiadással. Az egy évvel későbbi katalógusban már egy teljes fejezetet kapott a téma, 69 győzelmi szalag bemutatva. A szalagokat mind a két évben 80 Heller-es (filléres) darabáron árusították. 1916-ban már gyűjtőmappát is árusítottak, 2,50 Koronáért. Itt meg kell említeni egy újdonságot is, mégpedig a "lant-szalagot". A vivát szalagoknál hosszabb, mindkét oldalán nyomtatott, hangszerre erősíthető szalag is színesítette a palettát 1 Koronás darabáron.

A szalagokat kollekcióként is áruba bocsájtották két tételben. Az elsőben az először kiadott 30 féle szalag (1-30 sorszámmal), a másodikban az 1-60 sorszámmal kiadott szalagok tartoztak. A 30 darabos tételt 20 koronáért, a 60 darabos tételt 40 Koronáért árusították. Kínáltak továbbá gyűjtőmappát is, 2,50 Koronáért. A későbbiekben kiadott szalagokat kollekcióként nem árusították. Összesen 88 féle vivát szalag került kiadásra a KFA gondozásában. A 70-88 sorszámúakat több forrásból állítottam össze és azonosítottam be, sajnos egy szalagról sehol sem találtam képet, a 85.-ös sorszámú grafikája és a felirata számomra ismeretlen.

A KFA vivát szalagjai (ahogy a német szalagok is) 30 cm hosszúak és 6,5 cm szélesek voltak. A legtöbb típus felső szélét visszahajtással beszegték, különböző színű alapanyagból kerültek legyártásra. Koncepciót nem találtam a színekben, vannak darabok, amelyek 4-5 féle színváltozatban, vannak, amelyek csak 1-2 színváltozatban kerültek nyomtatásra. A szalagokat Albert Berger bécsi Litográfiai Műintézetében (Wiener Litographienstalt) készítették, neves grafikusok tervezésében, mint például Otto Friedric, vagy Alfred Offner, aki 42 darabot tervezett a 88-ból, illetve mint egyetlen magyar származású művészként, Divéky József grafikáját vásárolhatta meg az érdeklődő. A 88 féle szalag grafikát összességében 17 művész készítette.

Az esetek többségében fekete festéket használtak a nyomtatáshoz, de néhány esetben barna, zöld, vagy vörös festék is felhasználásra került.

A szalagokon felül általában az éljenző mondat olvasható, alatta kapott helyet a képi ábrázolás. A szalag alsó harmadában helyezkedik el az állandó szövegrész, amely tartalmazza, hogy kinek a javára fordítódik a befolyt összeg. Itt olvasható a hivatalos megnevezés is: "Hivatalos szalag a Vöröskeresztnek, a Hadsegélyező Hivatalnak, a Hadigondozó Hivatalnak" - "Offizielles Band für das Rotes Kreuz, das Kriegsfürsorgeamt, das Kriegshilfsbüro". A legtöbb példányon itt olvasható a kiadás évszáma is. Az 56. sorszámú szalagtól kezdve (kivéve az 57. sorszámú) megjelenik az alsó harmadban egy összefonódó betűkből álló jelzés is, a "KBK"- védjegy (Komitee Bildener Künstler), illetve a szalag sorszáma is itt kapott helyet. 1-től 13-ig a szalagokat nem, 14-től 42-ig részben, a 43.-től az utolsó kiadásig folyamatos sorszámozásra kerültek.

Külön meg kell említeni az egyetlen, nem német nyelvű szalagot is, a Ludwig Hesshaimer által tervezett 51. sorszámút, "Éljenek a mi Vörös Ördögeing! (sic!) betűhibával.

A "Vivat" (egyes számban) és "Vivant" (többes számban) szavakat sok esetben rosszul használják, mint például a 10. és 11. számú szalagokon, ahol az "éljen" szó többes számú alakját kellett volna használni, de az egyes számú alak jelenik meg a feliratban.

A háborús győzelmekkor volt az "aranykor" a vivát szalagoknál, 1917-18-ban minimális számban jelentek meg szalagok, már nem volt mit ünnepelni....

Arthur Rössler, neves bécsi kritikus mondatával zárnám a postot, melyet a vivát szalagokkal kapcsolatban írt 1915 decemberében egy cikkében, mely rávilágít a vivát szalagok és a textil iparművészet különleges világára:

"Manapság már nem viselik az emberek a szalagokat, hanem gyűjtik és őrzik azokat vitrinben vagy keretben üveg alatt."

Írta: Á I

Vivatbänder aus großer Zeit képgaléria

Német és Deutschen Volksbund szalagok

Háború előtti, német, és magánkiadású szalagok

KFA vivát szalagok

Az osztrák Hadsegélyező Hivatal 1915-ös és 1916-os katalógusában szereplő kiadványok képanyaga. Az 1. - 69. sorszámúak az 1916-os katalógusban szerepelnek, a magasabb sorszámúak későbbi, 1917 - 1918-as kiadványok.

Források

  • Závodi Szilvia: "Színes jótékonyság" című cikke
  • Detlev Hellfaier: "Vivatbänder als Umzugsfunde "című tanulmánya
  • Das Konvolut enthält Vivatbänder des Ersten Weltkrieges: Vivatbänder Slg 58, Archiv-Einheiten
  • KFA 1915-ös katalógus
  • KFA 1916-os katalógus
  • Wilhelm A. Eckhardt 1992-es cikke http://www.vhghessen.de/
  • Museum Weißenfels, Akten Vivatbänder 6
  • http://www.europeana1914-1918.eu/
  • http://gyujtemeny.imm.hu/
  • http://www.museum-digital.de/
  • https://www.onb.ac.at/